November 11-e már az ősidők óta a téli évnegyed kezdő napját jelentette. Régen az emberek ezen a napon megkóstolták az új bort és az új termést, nagy lakomát tartottak, hogy jövőre is jó legyen a termés.
Márton napja a karácsony előtti 40 napos böjt előtti utolsó ünnepnap, ezért ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok és vásárok.
Márton napja alkalmából összegyűjtöttük a legismertebb libás mondókákat, dalokat és verseket. 🙂
Mondókák:
Süss fel nap, fényes nap,
Kertek alatt a ludaim megfagynak.
Egy-petty, libapetty,
Terád jut a huszonegy.
Nincs szebb madár, mint a lúd,
Nem kell neki gyalogút,
Télbe-nyárba mezítláb,
Úgy kíméli a csizmát.
Árok partján ül egy liba,
Azt gágogja, hogy taliga.
Paradicsompaprika.
Papucsba jár a liba.
Libuskáim, egyetek,
Szép kövérek legyetek.
Elesett a lúd a jégen,
majd felkel a jövő héten.
A gúnárom elveszett,
Keresésére megyek.
Nincsen annak más jegye,
Szárnya, tolla fekete.
Hat lúd a zabszalmába,
Hetedik a hajdinába.
Arra megy a gazda,
Hetediket hajtja.
Versek:
Verseghy Erzsébet – Libanátha
Lúdanyónak könnye pereg,
kislibája nagyon beteg.
Megfázott a csupasz lába,
mezítláb ment óvodába.
Jó mamája borogatja,
forró teával itatja,
meg is gyógyul harmadnapra,
holnapután vasárnapra.
Hétfőn reggel korán költik,
tó vizében megfürösztik,
csizmát húznak lúdtalpára,
úgy küldik az óvodába.
Gazdag Erzsi – Jóbarátaink
Libám lábán sárga csizma,
gúnár-varga rámán varrta.
Abban megy a liba bálba.
Harminchárom liba várja.
Liba-bálban, vízi bálban,
csupa-csupa vízi tánc van.
Ott forognak, ott sürögnek,
ha megunják, megfürödnek.
Pákolicz István – Kiolvasó
Gi-gá, gi-gá gúnárom
elveszett a vásáron,
vártam, majd csak hazajön,
s az ablakon beköszön;
de nem jött meg a betyár,
tepsibe való gúnár,
akire jön a három:
keresse meg gúnárom.
Juhász Magda – Libanóta
Gágog a sok kis liba gá-gá-gá,
ráfelel liba mama gá-gá-gá,
a nap is rájuk nevet ,
oly vidám ez a sereg ,
mond te is utánuk , hogy gá-gá-gá!
Gágognak hajnal óta gá-gá-gá,
szép ez a liba nóta gá-gá-gá,
meglátod te is tudod ,
ha velünk együtt fújod ,
mond te is utánunk , hogy gá-gá-gá!
Hajnal Anna – Lúd
Bukik, mosdik, tollászkodik,
piros csőrrel hivalkodik, fürdik a lúd,
hófehér,
tiszta ő, ha vízhez ér!
Fehérséges, szürkeséges,
méltóságos, fürgeséges,
társaságban beszélgető,
fontoskodva lépegető,
hazafelé öntudattal,
gőgös hölgyi mozdulattal
ideszól, odaszól
kacér bóbita alól.
Kopré József – Libák libasorban
Három buta kis liba
sétálgat a réten.
Azt kérdi a legelső:
Mért vagyunk mi négyen?
Akármerre fordulok,
jön velem a párom.
Szólítgatom, kérdezem,
sehol sem találom…
Három buta kis liba
megy a napsütésben.
Megszólal a második:
Nem vagyunk mi négyen!
Öten vagyunk! Úgy bizony!
Öten, ahogy látom.
Mellettem is itt tipeg,
itt sétál a párom!
Három buta kis liba
meg-megáll a réten.
Megszólal a harmadik:
Ezt magam sem értem!
Először négy? Aztán öt?
Én meg hatot látok!
Hatan vagyunk, hat liba
megszámolhatjátok!
Három buta kis liba
akárhogy is számol.
hogy is lehet hat liba
három kis libából?
Megfejteni egyszerű,
nem kell tábla, kréta:
három volt a valódi,
s három az árnyéka…
Weöres Sándor – Liba pék
Haragos a liba pék,
A kenyere odaég.
Liba pék, te liba pék, gyere, liba pék!
Ha kisasszony volnál,
Nem morognál,
Lágy meleg cipóért
Kicsi fehér fejkendőben
Kényesen hajolnál!
Ma dühös a liba pék:
Csuda-sok a potyadék,
A perece nem elég,
Kenyere meg odaég.
Liba pék! Szegény liba pék!
Ha menyecske volnál,
Nem búsulnál,
Három derék péklegényed
Fűtené a kemencédet,
Királyasszony volnál!
Liba pék!
A te bajod is elég!
Liba pék!
A kenyered odaég!
Osvát Erzsébet – Eltörött a liba lába
Eltörött a liba lába.
Nem mehet az iskolába.
Gazdasszonya, Gizike,
segít rajta izibe.
Beköti a liba lábát,
megveti a liba ágyát.
Lefekteti, mesél neki,
tengerivel megeteti.
Ábécére is tanítja,
ha hibát ejt, kijavítja.
A gi-gá-gát jól tudja
ez az okos libuska.
Gyakorolta előre,
ötöst kapott belőle!
Szent Márton-dal
Szent Márton hóban lovagolt,
lova a szélnél is gyorsabb volt.
Szent Márton lovagolt vígan,
meleg köpenybe burkoltan.
A hóban koldus vacogott,
nem viselt mást, hitvány rongyot.
“Ó, légy a segítségemre,
vagy megvesz az Isten hidege!”
Húzza Szent Márton a gyeplőt,
megáll a didergő előtt.
Szent Márton éles szablyája
a meleg köpenyt szétvágja.
Felét Szent Márton od’adja,
koldus hálásan fogadja,
de Szent Márton már vágtat el
köpenye másik felével.
